A topik nem szakmai jellegű, így elhanyagolható mértékű hosszú távú technikai - és szakmai információszolgáltatási készsége miatt csak az utolsó 2000 hozzászólást őrzi meg. Megértésetek köszönjük.
-=ADMIN TEAM=-
Ez a téma a beállítások szerint csak az utolsó 2000 hozzászólást őrzi meg.
A negatív része a dolognak az, hogy ezt a kulcsot se fogom már soha többet elfordítani.
A pozitív része pedig az, hogy (ha már a szerencséről is esett szó mostanában) finoman is fogalmazva, k*rrrrva nagy szerencsém volt. Azt viszont nem tudnám állítani, hogy nem érdemeltem volna meg, mivel éppen akkor jött a mák szembe, amikor éppen azon voltam, hogy becsületes módon adjam tovább ezt az amúgy kib*szott jó fűnyíró traktort.
(röviden mindent cseréltettem benne, szűrők, (olaj, levegő, benzin) olaj, új akksi, minden ami kell)
Mindent összeszámolva majdnem egy százasomba fájt, hogy tökéletes legyen az állapota. (alkatrészek, szervizdíj, szállítás, új akksi)
Amikor szállíttattam be a központi Honda kisgép szervizbe és szedtük le a trélerről, akkor jött pont egy manusz és ő is hozott be pár gépet. Kb. rögtön mondta, hogy éppen akarna egy jó fűnyíró traktort venni. Mondtam is egyből, hogy éppen most lesz leszervizelve és aztán megy eladásra. Nem mellesleg elég jó is.
Nem sokba telt, el is döntötte, hogy ez neki akkor kell, ami nem meglepő, de ami viszont az, hogy tartotta a szavát, ahogy kész lett a traktor, egyeztettünk időpontot, jött és vitte. Ráadásul megspórolt ezzel nekem egy plusz szállítást is, nem kellett hazahoznom.
Az állapotot meg a szervizesek neki is megerősítették, szóval kérdés nem sok volt.
Minden eladásom így menne, nem lenne baj, de tudom nem fog, most tényleg mákom volt, de örültem, hogy láttam ilyen embert is, mert egyre ritkább sajnos.
De ahhoz, h eljuss olyan helyre, ahol találkozhatsz a megfelelő emberekkel, semmi szorgalom meg tehetség nem kell, elég egyszerűen csak vadásznak lenned. Esetleg még egy lehetőség, ha Felcsúton laksz.
Egyetértek. Rühellem, amikor a lusták meg a balfaszok a másik évekig tartó munkáját, vagy időbefektetését, stratégiáját "szerencse" felkiáltással intézik el, ha beérik a gyümölcs. Persze az is kell hozzá, de nagyon ritka, h azon múljon (kb mint lottó ötös esetén).
“Mindenki a maga sikere kovácsa, ez bárki legyen, azt gondolom, tehát mindenki, mindenki, tehát kell hozzá, hogy valamire vigye, vagy valamire ne vigye, ahhoz is kell ám nagyon sok minden, ez lehet pozitív, negatív.”
M.L.
Nem tudom. Szerintem a "szerencse" az egy olyan magyarázása a dolognak, hogy neki miért sikerült nekünk meg nem. Mert ha valaki sikeres lesz akkor hajlamosak vagyunk valamivel megmagyarázni azt amit elért. Éppen ezért szerintem a szorgalomnak és valamekkora tehetségnek van jelentősége ahogy én látom a dolgot. Ha tehetséges vagy és amúgy egy lusta disznó nem fogsz elérni semmit ha pedig szorgalmas vagy de tehetségtelen akkor sose fogsz egy szintnél magasabbra jutni.
Az ,hogy vannak olyan pontok az életben, hogy "mert jókor voltál jó helyen és megismerkedtél ezzel meg azzal és onnan sínen voltál tehát szerencséd volt" az erősen relatív hiszen ha szorgalommal és tehetséggel nem jutsz el oda ahol ez a találkozás megtörténik akkor szerencséd se lehet. Ergo szerintem az, hogy szerencsés vagy az úgy menet közben betársul melléd miközben a cél felé haladsz. Remélem nem túl bonyolult az elméletem
Az emberek 98%-a a nulláról indul, de, hogy a saját érdeme lenne... Ezzel nem értek egyet. Nem mindegy milyenek a körülmények, milyen kapcsolatrendszert "örököl", valamint a szerencsének sokkal nagyobb szerepe van ebben, mint amire a legtöbben gondolnának...
Hirtelen EZT a cikket találtam a témában, de szól erről könyv is meg minden.
Nem mondod.. én se kaptam soha semmit a seggem alá, középiskola óta rakom félre a pénzt, h legyen, ha kell.. De ha toltak volna a szülők (már a felvetés is vicc, apámat 24 éve láttam utoljára), azt biztos elfogadom.
Nekem szüleim élvezik a nyugdíjas éveiket, utazgatnak, de ha kell minden további nélkül segítenek a mai napig. Volt, hogy adtak kölcsön, amikor nagyobb kiadásunk volt, addig míg bejött a várt összeg.
Illetve marha nagy segítség nekem, és élvezzük mindannyian, hogy jönnek hozzánk és segítenek pl. kertészkedni. Náluk kicsi az udvar, nálunk van sok teendő, együtt vagyunk, én sem szakadok meg annyira, és ők is elfoglalják magukat.
Azt bevallom, hogy az első autómat is ők vették: ez egy igazi 2 ütemű Trabant 601 special kombi volt. Most sajnos nem találok képet róla.
u.i.: mondjuk, ha nagyon megszorulnánk valamiért, azonnal segítenének, ebben biztos vagyok, és ez igaz a párom szüleire is. Remélem nem lesz rá szükség soha.
Ne magyarázd félre a mondandót, nem így volt fogalmazva. Én is megpróbálom segíteni a kölykeimet, ők már tuti nem lesznek ilyen szívbajosak, mint én voltam.
Ez így igaz, de ha tudnak segíteni a szülők, azért ne keljen már szégyellnie magát. Én is igyekszem úgy intézni, hogy tudjak majd a gyerekeimnek segíteni, és ne kelljen a nulláról kezdeniük.
Nem kell szégyellje magát, inkább te szégyelld magad!
Természetesen ha annyi pénze lett volna, h nem tud vele mit kezdeni, én is eléldegéltem volna aranyifjúként. De mi nem olyan családban nőttünk, nem fogom azt a keveset felélni tőlük.A fórumozók 99%-a nem tudja, h milyen egyik nap sós, másik nap meg cukros zsíros kenyeret enni, és nem azért, mert olyan kuriózum, és együnk évente egyszer buliból.Nem nyomorogtunk soha, de abból a kevésből én nem vettem el semmit tőlük, pedig sokszor akarták. Én ezzel úgy vagyok, h amit tudok megteremtek magamnak, ami meg nem megy, az nem megy.
Akinek már egy kicsit is pelyhedzett a bajsza a 90-es években, az szépen meg tudta alapozni a jövőjét.
Abban biztos lehetsz, h én egy fillért sem fogadok el otthonról. Ők is megteremtették a maguk életét, nehogymár én azt elvegyem tőlük. Annak idején én is a nulláról kezdtem, csak akkor még "vállalkozóbb szellemű " voltam.
Ha akarják, támogassák az unokákat most így nyugdíjas korukban.
Svájcban az oktatás nagyon gyenge, hátrányát már ismerem (minden héten vihetem a fiamat Ausztriába korrepetálásra). Viszont ennek eredményeként vettem egy raklap mobilklímát a svájci Lidl-ben. 229CHF helyet, darabonként 111CHF-ért, illetve egy darabra még 10% kedvezményt is tudtam érvényesíteni Valójába, én ott hagytam volna, miután az egyetlen vonalkód, amit a kassza felismert, 229CHF darabonkénti árat írt ki, de a párom ráfeküdt az erőszak-gombra és így ideadták azon az áron, amin a vevőtérbe ki volt rakva.