A topik nem szakmai jellegű, így elhanyagolható mértékű hosszú távú technikai - és szakmai információszolgáltatási készsége miatt csak az utolsó 5000 hozzászólást őrzi meg. Megértésetek köszönjük.
-=ADMIN TEAM=-
Ha gusztustalan, brutális, erotikus vagy egyéb sokkoló képet/videót akarsz ide berakni, ne tedd. Arra ott az Off Topic. Ugyanígy nincs cigányozás és politizálás itt sem!
Javasoljuk, hogy ha nem akarsz Spartacus lenni és nem akarsz VÓTMÁ táblát sűrűn olvasgatni, akkor használd a könyvjelző funkciót!
Így elkerülhető a sok felesleges posztolás ugyanarról a témáról!
Ez a téma a beállítások szerint csak az utolsó 5000 hozzászólást őrzi meg.
Megnéztem anya fiókjával...
Mire vagy kíváncsi?
Két hülye... ilyenbe nem szabad belemenni, de ha már ott van, akkor a skodás jókora balfasz volt, a másik meg mégnagyobb.
Azt kellene látni, hogy ha puszta kézzel szájbadurrantasz valakit, annak nagyon súlyos következményei lehetnek, most csak az egészségügyiről beszélek. Ha csak az eséstől üti meg úgy a fejét, gond nélkül belehalhat... Nagyon nem játék.
De ha már mindenképp elkerülhetetlen, akkor nem kell ilyen hülye módon csapkolódni. Ez a legrosszabb. A skodásnak csak egyetlen, nyugodt, szépen kivitelezett tenyerest kellett volna lenyomnia a púposkodva közelítőre. Kéz lent, fej elöl, van lendülete is az embernek, igazi hülye volt.
Szándékosan írtam tenyerest, mert az öklöd is mocskos módon meg tud sérülni, ha beledurrantasz egy csontos arcba.
Csengetés, ajtónyitás...
- Jó estét! Meghoztuk, szereljük!
- Mit?!
- Hát a sötétségmérőt. Pardon, szabad?
- Miféle sötétségmérőt?!
- Hogyhogy mifélét? Nem tetszett papírt kapni?
- Nem én!
- Akkor, tessék.
- Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem már mindenem! Gázóra, villanyóra, hőmérőből kettő, vekker...
- Sötétségmérője is?
- Az nincs, de...
- Nalátja'. Hol van még a minden!?
- És mit mér ez?
- Hát sötétet. Hova szereljük?
- Talán oda, a sarokba...
- Nem lesz ott neki túl sötét?
- Nem az kell?
- Nézze! Túl sötétben könnyen tönkremehet. Nem szabad túlterhelni! Meg aztán, maga is rosszabbul jár.
- Miért?
- Nagyobb lesz a sötétszámla'.
- Mi?! Még fizessek is a sötétért?!
- Miért? A villanyért nem fizet?
- Azért igen, de...
- Akkor meg ne csodálkozzon. Szóval, ha a sarokba tesszük, ott többet mér majd, bár tehet elé egy lámpát, csak akkor a villanyszámla lesz nagyobb.
- Jó, tegyék az ablak elé.
- Rendben. De akkor meg a szoba lesz egy kicsit sötét.
- Ettől a kis vacaktól?
- Dehogy. Ez csak a mérőhelybemérő.
- És mekkora a mérő?!
- Kétszer négyszer feles.
- ...méterben?
- Igen.
- Nincs kisebb?!
- Csak nagyobb. Hatszor kettes, hétszer hármas meg nyolcszor négyes. De az már közületi.
- És miért ilyen nagyok?
- Hogy ne tudják ellopni. Meg aztán kell a hely a fogaskerekeknek, a plombának, a hangszigetelésnek. Igy is dübörög.
- Mi?!
- De sokat csodálkozik! Bizony vége az éjszakai nyugalmas csöndnek. Na, behozzuk... Leolvasni tudja?
- Azt is nekem kell?
- Igen. Kevés az emberünk. Szóval, nem könnyű leolvasni, mert világosban nem mutat semmit. Sötétben meg maga nem lát semmit. Egyedül él?
- Szerencsére.
- Ez esetben nem az. El kell végeznie a leolvasó tanfolyamot.
- ...jaj...
- Nyugi! Mindenki átmegy előbb-utóbb. És csak két hónap. A lényeg az ugrás.
- Milyen ugrás?
- Hát a villanykapcsolótól a mutatóig. Leolvasás előtt felkattintja a villanyt, aztán usgyi! Fénysebesség plusz egy picire kapcsol, hogy elérje a mutatót.
- De ha gyorsabb vagyok a fénynél, ekkor még sötétben érek oda és nem látom, hogy mennyi sötét van.
- Azt nem. De meg tudja fogni a mutatót, hogy ne menjen vissza nullára, mikor odaér a fény. Mondom, nem nagy ügy. Ugrik, igyekszik, és már csak várja a fényt, meg leolvas.
- ...és ha nem egyedül élnék?
- Akkor a társa kezeli a villanykapcsolót, maga meg a mutatót fogja.
- És mi lenne, ha elemlámpával csinálnám? Megfogom a sötétben a mutatót, és rávilágítok.
- Szabálytalan. A lámpa a lábára eshet. Volt már ilyen. Megijedtek az adattól.
- Én szorosan fognám a lámpát.
- Biztos?
- Biztos.
- Na jó. Akkor adunk egy beutalót az elemlámpafogó táborba.
- Hova?
- Hát a lámpafogó kiképzőbe. Jó a hortobágyi?
- Nem tudom, még sohasem voltam benne...
- Nagyon jó. Amerikai módszerekkel képeznek. Először faágon gyakoroltatják a markolást, aztán felkerül a lámpaszimulátorra, végül pedig levizsgázik éleselemessel.
- Tetszik a program, de tényleg jól tudok fogni.
- Uram, én elhiszem, de ha nincs róla igazolása a sötétség-leolvasás ellenőr megbüntetheti.
- Ő is fog jönni??
- Hogyne. Keddenként. Akkor mindig itthon kell lennie. Ne nézzen rám ilyen sötéten, mert magasabb lesz a számla!
- ...ez a ... ellenőr pontosan mit ellenőriz?
- Hát, hogy maga szabályosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e túl közel a géphez.
- Miért, mi történik, ha túl közel hajolok?
- Még ezt sem tudja? Beüti a fejét!
- ..jaj...
- Jaj bizony. De igényelhet leolvasó sisakot.
- Na jó, feladom. Nézzék...nem lehetne, hogy maguk nem találtak engem itthon?
- Hát...
- Kétezer?
- Rendben. Viszlát!
- Inkább ne!
Ajtóbecsukás. Azonnali csengetés, majd ajtónyitás...
- Jó estét! De jó, hogy hazaért! Az előbb nem találtuk itthon...
Mi akkor Siófokon laktunk, jártak oda a német turisták mindenféle jó kocsival, szal az ilyen 220, 240 megszokott volt. Csak a rohadt Citroeneseket köpködtük, ahol a gyagyás, henger alakú km órán nem látszott a vége.. :-)
A 80-as évek elején a szomszéd leparkolt a vadiúj Audi százasával az utcában. Ott láttam először 220-as "végsebességet" Egész környék utcagyerekállománya összefutott és ámélkodott... Azok voltak a szép idők..
Az oda. Pár éve asszonynak volt egy retek fordkája, de szerettük. Mentünk vele a 24-esen, mikor Parád valamin egyszercsak a hegyről lezúhó bringás oldalról nekünk jött. Hulla részeg volt, és akkorát bukfencezett, azt hittem eltörtek a csontjai. Hát, semmi baja nem lett, a kocsi se lett sokkal szarabb, de az ijedtség elég szar volt.... Masik oldali élmény.