Ausztriában már ki is van táblázva az autópályákon, bár kicsit béna módon. Jobb ha mindenki az eszébe vési, főleg Bécs környékén nem ritkák a dugók...
Mentősáv
A magyar KRESZ idénre – meglepő módon – nem változott, Ausztriában azonban az odautazó magyarok számára fontos újdonság, hogy torlódás esetén a két-, vagy többsávos utakon úgynevezett „mentősávot” kell kialakítaniuk az autósoknak, hogy baleset esetén a mentőautók gyorsabban célhoz érjenek. Ilyen esetekben a kétsávos utakon a belső sávból balra, a külsőből jobbra kell lehúzódni, szükség esetén a leállósávot is igénybe véve. Három-, vagy többsávos úton a mentősávot a legbelső és az attól jobbra eső sáv között kell kialakítani. Érdemes ezt a szabályt észben tartani az oda utazóknak, hiszen akár 2200 eurós bírsággal is díjazhatják az új szabály megsértőit.
Aki nem értené, de tud németül vagy nem érti és nem tud németül annak videóval illusztrálva
A topik nem szakmai jellegű, így elhanyagolható mértékű hosszú távú technikai - és szakmai információszolgáltatási készsége miatt csak az utolsó 1000 hozzászólást őrzi meg. Megértésetek köszönjük.
-=ADMIN TEAM=-
Ez a téma a beállítások szerint csak az utolsó 5000 hozzászólást őrzi meg.
Nagyrészt ez igaz, de nem teljesen egy Low Cost vagy charterként üzemelő légitársaság esetén. Persze a hely ott is nagyobb mint egy 189-re székezett B737 vagy 180-ra székezett A320esetén, de egy Norwegian, vagy Air Asia nem épp leányálom long haul esetén sem.
2019. július 24. 10:04:28: megválaszolva Shad 0 által,
→ #7969
transzatlantin többször hoznak enni, inni, sőt inni kérhetsz mindig mindent meg azért azok a gépek komfortosabbak is, nagyobb a hely, a fejtámlák behajthajót és ha alszol nem billen el a fejed balra, jobbra. nekem ez baromi sokat segített abban, hogy tudjak aludni. nyilván ha annyit repülnék ilyen távolságokat, mint grego, akkor lehet a faszom ki lenne az egésszel, de alapvetően ki lehetett bírni a 10 órás utat. kieg: aki bagózik az beszopja
Mi sem fostunk, ellenben érdekelt minden hogy mi és miért történik. Jóval korábban azt mondtam én is hogy nincs az az isten hogy repülőre üljek, aztán mégis csak én választottam teljesen önszántamból, minden meggyőzés nélkül.
Aug 23--án lesz 10 éve hogy először utaztunk repülővel. Sosem tudtam aludni a gépen a párommal ellentétben,aki miután elemelkedett a gép, már be is aludt. Idén viszont már szinte az összes repülős utunkon elbóbiskoltam.
Az ami repülővel 2 óra távolság, az autóval minimum 15 óra! Persze ez sem teljesen igaz, mert reptérre jutás ideje+2 óra gép indulás előtt+reptérről az uticélhoz. Lehet csak én vagyok már túl öreg, de közel 2 millio levezetett km után már a vezetés igen ritkán okoz élvezetet, pláne nem a mai autókban. Nyilván egyik oldalt ott van hogy szükséges a komfort, a másik oldalon meg hogy valami kellene hogy fenntartsa a figyelmet vezetésnél. Ez igen csak ritkán összehozható, és igen ritka hogy úgy jutsz el a célodhoz hogy a látvány vagy az események miatt kellően éber vagy, leköt a látvány,stb.. 1200-1500km autópályázás igen csak ritka esetekben érdekes, monoton, unalmas szar az egész.
Amíg fel nem szállsz a gépre biztos hogy nem unatkozol, utána 20 perc emelkedés, majd legacy és charterek esetén elkezdik felszolgálni a kaját és italokat, 20 percre megint le vagy kötve, landolás előtt az ereszkedést kb 20 perccel megkezdik, szóval eddig is le vagy kötve. Nem felhős égbolt esetén,ablak mellett azért jó felfedezni a tájakat, van lehetőséged olvasni akár fedélzeti magazint, akár magaddal vitt könyvet, esetleg ha van a gépen akkor nézni egérmozit, ha nincs akkor a saját telefonra, tabletre töltött filmet,zenét,olvasmányt. Szóval azért ennyi idő nem feltétlen unalmas, könnyen el is tölthető. Egy transzatlanti 10-12 órás út esetén már azért teljesen más a helyzet, de akkor már az emberek nagy része kellően lesz annyira fáradt hogy 4-6 órát aludjon, illetve 2-3 felszolgálás is van ennyi idő alatt.
Meg a kocsiban én vagyok a főnök, akkor állok meg, amikor csak akarok, meg a szomszéd ülésen levő nem a nyakamban lóg, mint a repcsin azokon a keskeny üléseken.
Különben érdekes, de az autóban 5 órát is símán levezetek megállás nélkül, nem izgat, ott sokkal komfortosabban érzem magam.
a kocsiban is be van zárva az ember szóval engem nem feszélyez.. annyi hogy rettentően unalmas míg a kocsiban a kényelmes ülés etc miatt a 12-13-14 órás út kényelmes..
Senki nem hitte nem hitte el nekünk, h egyáltalán nem fosunk a repüléstől, még így első alkalommal sem.Mindenki azt mondta, h ez csak duma.....
Pontosan ennyire izgatta a családot, pedig az egész út 2 órás volt:
A felszállást még videózgatták, aztán szép csendben egymás után úgy döntöttek, h ők ezt a dög unalmat végig alusszák inkább.............
Az hogy az összes bőrönd ki van nyitva? Én is hallok rémtörténeteket de én még ilyennel nem találkoztam sehol.
Azaz egyszer, de az USA-ban volt. Ott azért tudni kell, hogy ha belépsz akkor bármikor joga van a Security-nek kinyitni a bőröndödet anélkül hogy ott lennél. Nekem is egyszer kinyitották, először akkor tűnt fel mikor azt láttam, hogy a számzár 000-n volt pedig tudom hogy nem úgy hagytam. Aztán csak 000-val lehetett nyitni ami már egyből sejtette velem hogy itt valami nem kerek, majd kinyitottam és ott figyelt benne egy szép nyomtatvány, hogy bizony gyanús volt a bőrönd és a hatályos törvények alapján kinyitották. De úgy sikerült hogy semmit nem tettek tönkre és a számzárat is simán kinyitották aztán szépen lenullázták. Ha fóliás lett volna akkor is kinyitják és újrafóliázzák. Mondjuk ez 8 éve volt.
No ezt ott mi is tapasztaltuk első repülős utunk alkalmával, a miénkhez nem nyúltak még soha (kopp-kopp-kopp) viszont akiknek fóliázva volt azt mind felvágták.
Legközelebb majd lefotózom már a török poggyászrakodókat akár Istanbulban,akár Antalya-ban. A kocsira szépen állítva vannak a bőröndök, nem csak egymásra dobálva mint itthon, mégis gyorsabban megy a ki és bepakolás.
Tavaly vagy 1,5 órát vártunk BUD érkezőn, mire kirakták a poggyászokat.
Idén ez megvolt 45 perc alatt.
A repülőről az épületig a faszi végig száguldozott... mint egy barom... aminek az lett az eredménye, mögöttem álló kicsilány sugárban hányta le a közönséget... nekem csak a lábam.
Ahogy írod, mire odaslattyogtunk Antalyaban a poggyászszalaghoz, már jöttek is kb ki a bőröndök.
Általában a repülés nyugodtabb. Nincs sok balfasz tötymörgő, indokolatlanul fékezgető,körültekintés nélkül sávotváltó barom,stb...
Sajnos BUD már 10 éve is kicsi volt ehhez a forgalomhoz és nem ott fejlesztettek rajta ahol kellene(land side, UB ellenőrzés áteresztő képessége, illetve Schengenen kívülre és érkezve útlevél ellenőrzés. No meg majd hazafelé várhatsz a poggyászra közel egy órát. Istanbulban és Antalyaban mire a poggyászszalaghoz érünk már a pogyó is ott van.
Nem tudom hogy másutt milyenek. De volt vagy 200 sárga, rakat fekete meg arab, spanyolok, meg minden. Alig lehetett eljutni a kötelező helyekre. Az autó annyira nyugodt dolog......
Nem a saját gépnél volt a gáz, hanem a reptéren. Ezrével az emberek, nyomor, tülekedés, hangzavar, borzasztó volt az egész. Az emberek mint az állatok néha. És ez még csak egy kis reptér....
A charter utas az külön állatfaj, vagyis a csoportosan utazók nagyrésze, ezért is preferálom inkább az egyéni szervezést, no meg pénzbe sem mindegy, illetve a "jogaim" érvényesítésében. Nem úgy mint most a 33órát várakozó korfui utasok. Hereklionban mindig picit furcsább a landolás, nekünk is az volt az első
Kefalónián én is nézegettem a bérautókat, de a Civiccel hasonló kategória tán a 4-essel kezdődött, azt meg már drágállottam.. 2 fasza robogót kell bérelni, kölköket szétosztani, s gyí! :-)
Nem hitte el senki, hogy egyáltalán nem féltünk a repüléstől, csak azzal járó kálváriától Nem sokon múlik, hogy egy életre elmenjen tőle a kedvem. Sok tolakodós faszkalap ezrével, undorító az egész, ami ott megy...... Az ideg szétbaszott...... A repülés az dög unalom, pedig ahogy beültünk, szakadni kezdett az eső, volt hirtelen zuhanás, rázkódás, meg "elég határozott leszállás" is, ahogy az utaskísérő forgalmazott!
Béreltünk autót (ez egy külön poén, majd otthonról írom), mi nem tudunk két napot egy helyen lenni....