Egy KIA ProCeed 160 T-GDI, automata.
Szóval nem egy erőmű, nem valami különlegesség...másnak. Nekünk nagyon tetszik és kb fél év olvasgatás, tudakozódás, keresgélés, tesztvezetés után böktem rá erre. Nálunk szempont volt a max 120 kW, sajnos.
Szóval semmi extra, de nekünk különleges. Orange fusion színben, fekete karosszéria elemek tarkítják, brutál jól néz ki.
Mikor elhoztuk, meg is könnyeztük...
Aztán az első tankolásnál máris hülyének voltunk nézve, jogosan. Nem nyílt ki a tankfedél, pedig az ajtók be voltak csukva... Igen ám, de a tető nyitva volt, ezért nem engedte. Volt ám fejvakarás, mire rájöttem, hogy mi lehet a probléma forrása!
Gratulálok, de mi lett az új? :-) Vagy csak nem találom az előzményt?
Én augusztusban, 45 évesen éltem át először, hogy milyen sok-sok év munkáját 'beváltani' egy ilyen történetb, hogy milyen a meddőnek tűnő várakozás, hogy 3 hónapon át naponta néztem a honlapot hol tart a konténerszállító, hogy az átvétel előestéjén szart se bírtam aludni, hogy remegő lábakkal ültem be és indultam el. Persze a beülés másodpercében szakadt le az ég és kellett az esti szopoládé dugóban meg a szakadó esőben hazaterelni a 235 lovas szörnyet. Éveket öregedtem, mire hazaértem. :-) De az érzés...... <3
Egy hete 14:00-kor vehettük át az új, családi autónkat. Életünk első új autója, amit saját szánk íze szerint választhattunk ki. Nagyon jó érzés. Annyi minden van benne, annyi mindent tud, hogy a magamfajta, (jó értelemben) prosztó, öregecske, japán autókhoz szokott embernek, így 620 km után is, űrhajónak tűnik. A gyerekek is nagyon szeretik, szóval öröm az egész családnak. Lányom bulijáratnak hívja a "tablet" és a kívánság szerinti zene végett.