Baszki...
Azon ne csodálkozz!!! Amilyen sűrűn látom őket! A lányod rengeteget változott! Kész nő lett, ezért is néztem bután, hogy ugyan már megint mit tettem, amire nem emlékszem, hogy egy ilyen gyönyőrű, fiatal lány nekem integet! Ráadásul az asszony is ott ült mellettem, ő sem ismerte fel elsőre Nórit, egy pillanatra éreztem azt a jellegzetesen égető pillantását a fejemen, amikor integetett nekem a nagylány!
A lányomnak az előbb mesélem, h mit írtam neked. Mondja, h a Zoli????? Az ha keresztülgázolnánk rajta sem ismer meg!
Mondja, h nemrég elengedted őket a zebránál, ők két kézzel integetnek, te meg nézel mint a vakhangya! Mesélte a főteres talitokat is, h még rájuk is kérdeztél, h biztos neked köszöngetnek??
Egy hete tönkrement a szemüvegem...
Tegnap tudtam bemenni a szemészetre, aztán optika, elvileg 1.5-2 hét és kész lesz. Csoda, hogy lehet kapni! Az átlag ember havi keresete, vagy talán egy picit több is! Kétségbeejtő!
Nekem a rendszám a lényeg, az abban lévő bötűket párosítom össze a járművel! Ha ez a kettő összeáll, megismerlek, különben esélytelen! A Honda megvan, azt felismerem!
Baristának.
Nagyjából 4 éve foglalkozok vele. 1 éve van pörkölőnk, a társam érti a műfajt, szerencsére nekem nem kell ebbe belefolynom.
Mostanra már több helyre mi szállítjuk a kávét, én végzem a piackutatást, kávék bemutatását, azok kóstoltatását, terítést és mihelyt kész a kis tuk-tuk, akkor beleállok a mobil vendéglátásba.
Májusban volt az első, teljesen újonnan nyílt étteremben, ahol én állítottam be a kávéinkra a vadonat új gépet és őrlőket. Azóta is csak pozitív a visszajelzés, szóval elkezdtem a tanfolyamot, hogy önállóan (pontosabban a társammal) egy picit mást tudjak alkotni a poharakba!
Ez mellett több időm marad a tanítványokra és az edzéseket is meg tudom reformálni. Jó lesz! Nagyon várom már, hogy ne legyen felettem senki!
Üdv a klubban, én is felrúgom az elmúlt 15 évemet, meggyűlöltem mindent, ami ehhez tartozik. Olyan emberré váltam, ami alapjában nem vagyok, de ezt kevésbé bánom, mint azt, hogy anno nem tudtam az új lakóhelyünkön tanárként elhelyezkedni.
Szerencsére megvan az irány, a tapasztalat -bizonyos szintig-, a kedv és jól érzem magam így, hogy tudom, mihelyt megkapom a képzettséget igazoló dokumentumot, abban a pillanatban benyújtom a felmondásom és egy perc nem sok, annyira sem fogok bemenni, ha a felmentési időmet kell töltenem.
Minden elismerésem, nagy dolgot vittetek "végbe".
Megkérdezhetem, hogy milyen munka az, amivel meg tudtátok csinálni a 3 hónap munka - 2 hét utazás felállást?
(Karrierváltásban vagyok, épp fel akarom rúgni az elmúlt közel 20 évemet, és elindulni valami teljesebb felé)
jól kerestünk, gyerek nincs, kutya volt.
évek óta utazunk, dolgoztunk három vagy négy hónapot és utaztunk két hetet. elhatároztuk, hogy kilepünk a komfortzónánkból és azt csináljuk amit szeretünk, az élet rövid. nem tudjuk meddig tart ez az utazás, lehet még egy hónap vagy fél év addig utazunk ameddig élvezzük. természetesen nem volt könnyű meghozni ezt a döntést és hosszú ideig utazni rengeteg tervezés, kihívás.
azóta sem bántuk meg, olyan helyekre eljutottunk amikről csak álmodoztunk ( pl Kabul, Herat, Bamyan, Mazari Sharif, Hunza, Chitral, Kuala Lumpur, George Town, Szingapúr, Jakarta, Bali, Borobudur, Prambanan, Bromo, Ijen, Palawan, Boracay ) és még nincs vége, pl pénteken irány Manila majd pár nap múlva Szöul.
Nyilván semmi közöm hozzá, meg nem feltétlen publikus, de mégis milyen állással hagytatok fel ezért az életstílusért? Illetve gondolom se kutya, se macska, se gyerek, hogy 1-1 hátizsákkal meginduljatok a végtelenbe és tovább.
Meg ami legjobban érdekel, hogy mi késztetett arra, hogy ezt meglépjétek? Kapuzárási pánik? Besokalltatok a mindennapi robotolásba? Esetleg egy tragédia, ami felnyitotta a szemeteket, hogy egyszer élünk? Mert ez azért túlnyúlik azon, hogy szerettek utazni. Ez konkrétan egy totális életstílus váltás.
negyvenhat évesek vagyunk. életünk során kb 50+ országban voltunk többek között Irak, Irán, Kenya, Egyiptom, India, Kína, Indonézia, Malajzia, Hong Kong, Pakisztán, Afganisztán, Tadzsikisztán, Üzbegisztán, Kirgisztán, Egyesült Államok, Kanada, Marokkó, Thaiföld, Kambodzsa, Oroszország, Törökország de sehol sem volt bennünk félelem.
az összes közül vendégszeretet terén kiemelkedik Pakisztán. két utazás alatt két és fél hónapot töltöttünk el ott de bármikor visszamennénk. remélem még lesz alkalom. nem könnyű utazni az országban, rengeteg a szemét, nagy a szegénység de ahogy bánnak a vendégekkel akik a rengeteg negatív hír ellenére az országunkba látogatnak leírhatatlan azt meg kell tapasztalni.
köszönjük az elismerést. ha lehet mindenhol tömegközlekedést használunk, azt amit a helyiek. itt a Fülöp-szigeteken kicsit nehezebb mert sajnos repülni is kell de pl Pakisztánban közel 4500 km utaztunk csak tömegközlekedéssel ( minibusz, busz, vonat ) sokszor 30-an egy minibuszban ( 9 személyes). két 7 kg-os hátizsákkal vágtunk neki. Afganisztánban is tömegközlekedéssel utaztunk de ott inkább iránytaxival közlekednek mint minibusszal. mikor megtelik a taxi akkor indul, ez 6 vagy 8 személyt jelent + a pilóta, természetesen 5 személyes taxiról beszélünk.
sziasztok. fél év után még mindig utazunk. jelenleg a Fülöp-szigeteken vagyunk majd következik Dél-Korea ????
képekért: theunseentraveler2.0
ha van kérdésetek szívesen válaszolok...
![[SMIL:/szetvert.gif]](images/smilies/szetvert.gif "[SMIL:/szetvert.gif]")
![[SMIL:/smile2.gif]](images/smilies/smile2.gif "[SMIL:/smile2.gif]")
![[SMIL:/smile3.gif]](images/smilies/smile3.gif "[SMIL:/smile3.gif]")
/rollingright.gif ":)")
/roller.gif ":)")
/teleport.gif ":)")
/smile1.gif ":)")
/veryhappy.gif ":)")
![[SMIL:/meghajol/bowdown.gif]](images/smilies/meghajol/bowdown.gif "[SMIL:/meghajol/bowdown.gif]")
![[SMIL:/smile10.gif]](images/smilies/smile10.gif "[SMIL:/smile10.gif]")
![[SMIL:/nevet/thumbsup.gif]](images/smilies/nevet/thumbsup.gif "[SMIL:/nevet/thumbsup.gif]")
![[SMIL:/smile5.gif]](images/smilies/smile5.gif "[SMIL:/smile5.gif]")
