Üdv a klubban, én is felrúgom az elmúlt 15 évemet, meggyűlöltem mindent, ami ehhez tartozik. Olyan emberré váltam, ami alapjában nem vagyok, de ezt kevésbé bánom, mint azt, hogy anno nem tudtam az új lakóhelyünkön tanárként elhelyezkedni.
Szerencsére megvan az irány, a tapasztalat -bizonyos szintig-, a kedv és jól érzem magam így, hogy tudom, mihelyt megkapom a képzettséget igazoló dokumentumot, abban a pillanatban benyújtom a felmondásom és egy perc nem sok, annyira sem fogok bemenni, ha a felmentési időmet kell töltenem.
Minden elismerésem, nagy dolgot vittetek "végbe".
Megkérdezhetem, hogy milyen munka az, amivel meg tudtátok csinálni a 3 hónap munka - 2 hét utazás felállást?
(Karrierváltásban vagyok, épp fel akarom rúgni az elmúlt közel 20 évemet, és elindulni valami teljesebb felé)
jól kerestünk, gyerek nincs, kutya volt.
évek óta utazunk, dolgoztunk három vagy négy hónapot és utaztunk két hetet. elhatároztuk, hogy kilepünk a komfortzónánkból és azt csináljuk amit szeretünk, az élet rövid. nem tudjuk meddig tart ez az utazás, lehet még egy hónap vagy fél év addig utazunk ameddig élvezzük. természetesen nem volt könnyű meghozni ezt a döntést és hosszú ideig utazni rengeteg tervezés, kihívás.
azóta sem bántuk meg, olyan helyekre eljutottunk amikről csak álmodoztunk ( pl Kabul, Herat, Bamyan, Mazari Sharif, Hunza, Chitral, Kuala Lumpur, George Town, Szingapúr, Jakarta, Bali, Borobudur, Prambanan, Bromo, Ijen, Palawan, Boracay ) és még nincs vége, pl pénteken irány Manila majd pár nap múlva Szöul.
Nyilván semmi közöm hozzá, meg nem feltétlen publikus, de mégis milyen állással hagytatok fel ezért az életstílusért? Illetve gondolom se kutya, se macska, se gyerek, hogy 1-1 hátizsákkal meginduljatok a végtelenbe és tovább.
Meg ami legjobban érdekel, hogy mi késztetett arra, hogy ezt meglépjétek? Kapuzárási pánik? Besokalltatok a mindennapi robotolásba? Esetleg egy tragédia, ami felnyitotta a szemeteket, hogy egyszer élünk? Mert ez azért túlnyúlik azon, hogy szerettek utazni. Ez konkrétan egy totális életstílus váltás.
negyvenhat évesek vagyunk. életünk során kb 50+ országban voltunk többek között Irak, Irán, Kenya, Egyiptom, India, Kína, Indonézia, Malajzia, Hong Kong, Pakisztán, Afganisztán, Tadzsikisztán, Üzbegisztán, Kirgisztán, Egyesült Államok, Kanada, Marokkó, Thaiföld, Kambodzsa, Oroszország, Törökország de sehol sem volt bennünk félelem.
az összes közül vendégszeretet terén kiemelkedik Pakisztán. két utazás alatt két és fél hónapot töltöttünk el ott de bármikor visszamennénk. remélem még lesz alkalom. nem könnyű utazni az országban, rengeteg a szemét, nagy a szegénység de ahogy bánnak a vendégekkel akik a rengeteg negatív hír ellenére az országunkba látogatnak leírhatatlan azt meg kell tapasztalni.
köszönjük az elismerést. ha lehet mindenhol tömegközlekedést használunk, azt amit a helyiek. itt a Fülöp-szigeteken kicsit nehezebb mert sajnos repülni is kell de pl Pakisztánban közel 4500 km utaztunk csak tömegközlekedéssel ( minibusz, busz, vonat ) sokszor 30-an egy minibuszban ( 9 személyes). két 7 kg-os hátizsákkal vágtunk neki. Afganisztánban is tömegközlekedéssel utaztunk de ott inkább iránytaxival közlekednek mint minibusszal. mikor megtelik a taxi akkor indul, ez 6 vagy 8 személyt jelent + a pilóta, természetesen 5 személyes taxiról beszélünk.
sziasztok. fél év után még mindig utazunk. jelenleg a Fülöp-szigeteken vagyunk majd következik Dél-Korea ????
képekért: theunseentraveler2.0
ha van kérdésetek szívesen válaszolok...
/smile1.gif ":)")
/rollingright.gif ":)")
/veryhappy.gif ":)")
![[SMIL:/szetvert.gif]](images/smilies/szetvert.gif "[SMIL:/szetvert.gif]")
![[SMIL:/meghajol/bowdown.gif]](images/smilies/meghajol/bowdown.gif "[SMIL:/meghajol/bowdown.gif]")
![[SMIL:/smile10.gif]](images/smilies/smile10.gif "[SMIL:/smile10.gif]")
![[SMIL:/nevet/thumbsup.gif]](images/smilies/nevet/thumbsup.gif "[SMIL:/nevet/thumbsup.gif]")
![[SMIL:/smile5.gif]](images/smilies/smile5.gif "[SMIL:/smile5.gif]")
