Magával az utazással nincs bajom. Az a temérdek nyűg meg kínlódás, idegeskedés mire elindulunk! Na, azt a hátam közepére nem kívánom. Elmegyek autóval a világ végére is, ha ott van a cél, de ott ne kelljen mászkálnom meg ide-oda rohangálnom, mert akkor nagyon hisztis leszek! Ha már odaérünk, kipakolunk, megvan a kölköknek a csokiropiszotyi, akkor apa is szeretne végre kipattintani egy helyi, jéghideg sört, mellé valami nagyon frankó whisky/whiskey meg egy szivar, elnyúlni a tengerparton egy sziklán vagy egy napozóágyon és csak lesni ki a fejemből, gyönyörködni a kékségben és semmire sem gondolni.
Abba meg én halnék bele. Állandóan mennem kell valamerre, mindig sietnem kell, ott nagyon nem akarok mászkálni és sietni sem. Legalább ott legyen pihenés és nyugalom!
Tavaly baromi jókat bringáztam a tengerparton, egyik legjobb része volt.. a kölköknek meg azért jó, mert ha ott a kisbiciklijük, akkor nem rinyálnak, ha sokat kell menni. Mi a zasszonnyal szeretünk felfedezni, jókat sétálni, úgyhogy induláskor az adott városban kisbringákat lekapom a platóról, kölkök felpattannak, s vidáman jönnek mellettünk több kilométert. Amúgy meg már pár 100 méter után nyígnának, cipeltetnék magukat..
Akkor, 2016-ban még a Balatonra is alig mertünk elmenni, a fiam 9 hónapos volt, féltettük még eléggé.. Nah, a lányomat már vittük 2 hónaposan. :-)
Tetőbox sztem kelleni fog, nem túl nagy egy csapott hátú kompakt kombi.. nekem 2 x 1.6m a plató, s tavaly eléggé tele volt..
Egy ilyen kirándulásra a világ összes pénze sem elég!
Fiam keresztapja kint egyetemi tanár, ki szeretne menni hozzá egy hétre, de áh... A repjegy már horror, nem beszélve a járulékos dolgokról.
No meg maga a repülés...