Azon már túlvagyunk.
Fiam meglátta, ujjongott, ugrált, nem akart kiszállni belőle. Akkor mondta, hogy - "Apa! Ez pótolja az Accordot!", szóval talán jól sikerült választani.
Egy hete 14:00-kor vehettük át az új, családi autónkat. Életünk első új autója, amit saját szánk íze szerint választhattunk ki. Nagyon jó érzés. Annyi minden van benne, annyi mindent tud, hogy a magamfajta, (jó értelemben) prosztó, öregecske, japán autókhoz szokott embernek, így 620 km után is, űrhajónak tűnik. A gyerekek is nagyon szeretik, szóval öröm az egész családnak. Lányom bulijáratnak hívja a "tablet" és a kívánság szerinti zene végett.