Csak hogy értsd, kint teljesen más a járművekhez való viszonyulás. Ezerszer leírtam, hogy kint nincs füstölgő autó, nincs dízel, hibrid van vagy kismotoros kei vagy pár nagyobb dög, de a többség tömegközlekedik. Kint egy autónak az összes kiegészítője megvan, zömmel persze olyanok, amik az amerikai vagy európai piacon nem is voltak kaphatók. Kint szent a tulajdon, ha egy autó 10 éve ott rohad (mert most is láttam ilyet), nincs kibelezve, megvan mindene, embléma, dísztárcsa, sárfogó, stb. Persze cetlik borítják a szélvédőt, de alapvetően nem nyúl hozzá senki.
Kint az autók átlag életkora 5 év, itthon 18.
A ritkaságokról most írtam lejjebb, az egyik kedvenc képemet meg évenként felrakom, hogy értsétek.
Ez. Egy. Betonkeverő. :-)
A sofőr Onitsuka Tigert visel, élére vasalt munkaruha sisakkal, olyan krómlökhárító, hogy borotválkozhatsz benne. ahogy a felnikben is, egy kurva sárfolt, esőcsepp nincs a járművön, a tisztára törölgetés után csipesszel felrakva a rongyok, és ez nem egy kivétel, hanem MINDEGYIK ILYEN: :-) Az egész ország egy mozgásban lévő autószalon és múzeum.
Ahogy a pénztárca engedi. Ezeket az utazásokat a spórolt pénzemből fizetem, nincs gazdag nagybácsi, tehetős feleség, örökölt porcelán, csak vér és veríték. :-)
A Covid bebaszott a tengerentúli utakba és simán a kétszeresét kell fizetni egy repjegyért, mint mondjuk 5 éve. Három év kimaradt a beutazási tilalom miatt, egy éve decemberben, közvetlenül a nyitás után mehettem ki először, az valami megindító és euforikus volt.
Most nem volt tervben de úgy leakciózták a maradék pár repjegyet, hogy le kellett csapnom rá. Gyors egyeztetés a párommal, és tűz. A szabadság hónapok óta igényelve volt, de jó, hogy erre égettem el. Hogyhogy nem elcsíptem a Stance Nation Japant, amin 5 éve nem voltam, illetve alig hittem el, de uccsó nap beleszaladtam a Coppa Di Tokyo-ba, na az is elég hárdkór volt. :-)
Japánban nem érződnek a "háborús szankciók", a szállásom (8 éve ugyanaz), a kaják, az utazás, a belépők, nagyjából minden annyiba került, mint mikor először kiutaztam (2012).
Talán egy éve értekeztem, hogy évről-évre fogyatkoznak a klasszikus autók az utcákról. Soha ilyen kevés utcai képet nem csináltam autókról, mint most. OK, hogy hétvégén kigurítják az ékszerdobozokat, de a hétköznapokból teljesen eltűntek. Egyet azért elcsíptem, enjoy.
Sziasztok!
Majdnem Hondás lettem sok év Toyotázás után.
S2000 is nagyon benne volt a tervben de végül megint elcsábultam más irányba és egy RX7 FD lett a befutó.