Követem FB-n az autós oldaladat, de ez a mindenre kiterjedő helyszíni beszámoló egészen lebilincselő.
Szintén FB-n követem a Heletiből Hongkongba utazóblogot, lehet ismered Te is. A fiatalember nagyszerűen mutatja be az utazásai állomásait ételektől kezdve, járművek, szokások, városkép, történelem minden-minden-minden. Rendkívül szórakoztató.
Hasonló lelkesedéssel szoktam olvasni a Te beszámolóidat is, de sajnos csak ritkán. Pedig biztos vagyok benne, hogy ezernyi képed van Japánról és ezernyi történetet tudnál mesélni. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez idő és az senkinek nincs.
Csak hogy értsd, kint teljesen más a járművekhez való viszonyulás. Ezerszer leírtam, hogy kint nincs füstölgő autó, nincs dízel, hibrid van vagy kismotoros kei vagy pár nagyobb dög, de a többség tömegközlekedik. Kint egy autónak az összes kiegészítője megvan, zömmel persze olyanok, amik az amerikai vagy európai piacon nem is voltak kaphatók. Kint szent a tulajdon, ha egy autó 10 éve ott rohad (mert most is láttam ilyet), nincs kibelezve, megvan mindene, embléma, dísztárcsa, sárfogó, stb. Persze cetlik borítják a szélvédőt, de alapvetően nem nyúl hozzá senki.
Kint az autók átlag életkora 5 év, itthon 18.
A ritkaságokról most írtam lejjebb, az egyik kedvenc képemet meg évenként felrakom, hogy értsétek.
Ez. Egy. Betonkeverő. :-)
A sofőr Onitsuka Tigert visel, élére vasalt munkaruha sisakkal, olyan krómlökhárító, hogy borotválkozhatsz benne. ahogy a felnikben is, egy kurva sárfolt, esőcsepp nincs a járművön, a tisztára törölgetés után csipesszel felrakva a rongyok, és ez nem egy kivétel, hanem MINDEGYIK ILYEN: :-) Az egész ország egy mozgásban lévő autószalon és múzeum.
Ahogy a pénztárca engedi. Ezeket az utazásokat a spórolt pénzemből fizetem, nincs gazdag nagybácsi, tehetős feleség, örökölt porcelán, csak vér és veríték. :-)
A Covid bebaszott a tengerentúli utakba és simán a kétszeresét kell fizetni egy repjegyért, mint mondjuk 5 éve. Három év kimaradt a beutazási tilalom miatt, egy éve decemberben, közvetlenül a nyitás után mehettem ki először, az valami megindító és euforikus volt.
Most nem volt tervben de úgy leakciózták a maradék pár repjegyet, hogy le kellett csapnom rá. Gyors egyeztetés a párommal, és tűz. A szabadság hónapok óta igényelve volt, de jó, hogy erre égettem el. Hogyhogy nem elcsíptem a Stance Nation Japant, amin 5 éve nem voltam, illetve alig hittem el, de uccsó nap beleszaladtam a Coppa Di Tokyo-ba, na az is elég hárdkór volt. :-)
Japánban nem érződnek a "háborús szankciók", a szállásom (8 éve ugyanaz), a kaják, az utazás, a belépők, nagyjából minden annyiba került, mint mikor először kiutaztam (2012).
Talán egy éve értekeztem, hogy évről-évre fogyatkoznak a klasszikus autók az utcákról. Soha ilyen kevés utcai képet nem csináltam autókról, mint most. OK, hogy hétvégén kigurítják az ékszerdobozokat, de a hétköznapokból teljesen eltűntek. Egyet azért elcsíptem, enjoy.
Sziasztok!
Majdnem Hondás lettem sok év Toyotázás után.
S2000 is nagyon benne volt a tervben de végül megint elcsábultam más irányba és egy RX7 FD lett a befutó.
![[SMIL:/smile1.gif]](images/smilies/smile1.gif "[SMIL:/smile1.gif]")
![[SMIL:/smile7.gif]](images/smilies/smile7.gif "[SMIL:/smile7.gif]")
