Nyilván játék, de azért vannak olyan szettek, amik igen messze vannak már a játék fogalmától. Ott vannak a komoly Technic darabok (Bugatti, Porsche, MKII daru és a többiek), amiknél egy-egy részletet van hogy napokig építesz, majd hozzáépíted az előző, úgyszintén napokig épített egységhez, amihez tizenxszámú fogaskerékkel/kardánnal/fogasléccel csatlakozik, és egyszer csak a két egység elkezd egyként működni. Nem vagyok egy műszaki beállítottságú figura, de olyankor vadul vigyorgok és arra gondolok, "eeeezt de kitalálták ezek a disznófülűek", mert ezek bizony már mérnöki műremekek, nem játékok.
Szortírozás nélkül (legyen akár gyári, akár saját szakállra elkövetett szétrakosgatás) pedig semmi perc alatt agyhugykövet kapsz és sikítva csömöszölöd bele a wc-be a kockákat, és remegve konstatálod hogy eldugult és nem tudod lehúzni Most bontotta ki asszonypajtás a Taj Mahalt (köszi Lacijézuska ), 3x14 zacskóra van szétbontva a történet, és itt beszélünk egy 5923 darabos szettről, nem egy Integra és Gergice-féle tizenakárhányezer darabos szettről, ami tetejébe fullszürke Na ott így is, úgy is pikkpakk legóvakságot kapsz, azaz nézed a halmot de kurv@ra nem látod azt amit keresel, holott pont az orrod előtt van. Höhöhöhö.
kicsiben (100-200 elem, vagy az építéshez szükséges kinyitott számozott zacskó...) tényleg lehet varázsa annak, hogy egy-két elbújt kockát releváció szerűen megtalálsz és az fantasztikusan oldja annak a frusztrációját, hogy nem találom már 5 perce "nem lehetek ennyire vak"...
de nagyban egyáltalán nem, sőt...
mert az élmény nem a kockakeresésből jön, hanem az "alkotás" varázsából, hogy a semmiből kézi munkával alkotsz valamit...
aminek formája, kiterjedése van, esetleg mozog működik itt-ott...
plusz kell hozzá az a szellemi és fizikai koncentráció amivel összeáll az egész...
ez egy nagyon ősi tudatalatti drive, aminek a kielégítése örömérzetet ad...
de amikor előtted van szortírozás nélkül 5-6-7000 (vagy még több) elem ott már nem vicces 10-15-20 percet keresni egy elemet, mert akkor a keresés frusztrációja messze elnyomja az építés élményét...
nyilván erre a legó is rájött már jó régen, nem véletlenül kapsz a nagyobb szettekben számozott zacskókat az építés sorrendjének megfelelően...kvázi elő szortírozva...
ha van rajta felületi karc, akkor egy kis fogkrémmel és sminkvattával vizesen fel lehet polírozni...
kis gyakorlással szebb lesz mint a gyári új elem...
ismét egy remek példa, hogyan baszd el a játék élményt.
mit sem ér a legózás elemkeresés nélkül.
mondjuk már fontolgattam harakirit, mert az egyik kocka elem nem volt fényes, kissé megkopott és volt rajta egy 1,5mm hosszú karc is.
azért érdemes szortírozni, mert:
-az elem keresés célirányos tud lenni
-könnyebb leszámolni a kívánt elemszámot
-gyorsabb az építés, jobb élmény faktor
-az elemek kevésbé karcolódnak, sérülnek (főleg a nagyobb fényes felületű elemek)
-sokszor tárolni is egyszerűbb
Nem ragaszkodom a gyors és hatékony építkezéshez. Ráérek.
Hát ennyi helyem nekem nincs. Én majd kotorászok az ömlesztettben. Jeleneleg ennyi a szortírozás:
- apró Technic elemek
- világos szürke elemek
- sötétszürke elemek
- fekete és minden más színű elemek
Lehet a világos szürkét még valamennyire szétválogatom.
Most bontotta ki asszonypajtás a Taj Mahalt (köszi Lacijézuska 
), 3x14 zacskóra van szétbontva a történet, és itt beszélünk egy 5923 darabos szettről, nem egy Integra és Gergice-féle tizenakárhányezer darabos szettről, ami tetejébe fullszürke 
Na ott így is, úgy is pikkpakk legóvakságot kapsz, azaz nézed a halmot de kurv@ra nem látod azt amit keresel, holott pont az orrod előtt van. Höhöhöhö. /smile10.gif ":)")
/rollonfloor.gif ":)")
![[SMIL:/nevet/evilsmile.gif]](images/smilies/nevet/evilsmile.gif "[SMIL:/nevet/evilsmile.gif]")
