Kinek milyen az ingerküszöbe, a monotonitás tűrése. Én pl abszolút jól elvagyok hónapokon át a butagörgőn is. Benyomok zenét vagy egy filmet és lenyomom a kiírt edzést. Bicós haverok közül vannak akik zwiftelnek és imádják, engem is csábítgatnak, de engem nem érdekel, viszont aki ezt nem bírja így, annak jó lehet, feldobhatja a tekerést. Hozzáteszem, 2-3-4 órákat nem tekernék görgőn, én átlagban 1 órás intenzív edzéseket nyomok ilyenkor.
A listáról ne felejtsd ki egy bazinagy ventilátort, mert a szobában dőlni fog rólad a víz.
Úgy számolom a szettet, hogy görgő, gumi, első kerékhez támasz, és szőnyeg.
A Zwiftet megnéztem, nagyjából vágom, hogy hogyan működik ez az egész, csak fogalmam nincs, hogy a gyakorlatban a magam fajta lelkes hobbistáknak mennyire teszi elviselhetővé a szobában való küszködést.
Ilyesmit csinálni szerintem kínkeserves (és bűn) beltérben, leginkább triatlonista terminátoroknak, meg egyéb, hasonló őrülteknek való, mert nálunk a teljesítménykényszer mindent felülír.
