Középkategóriás chopperem Yamahában volt, egy Virago 535DX. Az volt minden idők legzsírabb járgánya nálam mer 3.5 évesen, s 3300 (!!) kilométerrel jutottam hozzá. Teljesen új állapotban volt, s nem is tettem sokat bele, akkor még nem túrázgattam. A 45 ló mindenre elég volt, s meglepően pörgős is az a blokk, nem csak alul ment. De ezt csak azért vettem meg, h a chopperes stílust is kipróbáljam, nem változott a túra-sport preferenciám.
Motoroztam, de a munkával és az élettel nagyon a régmúltba tűnt az a korszak, ezért nem jön szóba már annyira.
De azért elfelejteni nem lehet, ha valaki már ült motoron, én sem tudom, így van egy olyan tervem, ha 50 éves leszek, akkor szerzek egy 750-es VT Shadow-t, aztán azzal gurulgatok szépen és nagy valószínűséggel azzal is temetnek majd.
Nekem az volt régen is a kitűzött cél, tudom a határaimat, az igényemet és nekem pont az, ami tökéletes lenne egyszer.
De a VFR is nagy királyság, igazi legenda, nem véletlen, hogy te is vissza akarsz térni majd hozzá.
Fantic Koala: Nem fogta annyira vissza, de csak azért mert bütykös gumi volt rajta, így az érintkező felület az aszfalton nem volt olyan sok mint ahogy látszik, meg teljesen gömbölyű volt a gumi.
Homokban volt ugye pont gyenge alapból a blokk (hivatalosan homokfutó volt, az olaszok a tengerpartra csinálták konkrétan) de ezt megoldották irtózatosan kis áttétellel.
Ezért a gyári fogaskerékkel nyél gázon és sivítva nem is lehetett 35-40-nél többet menni vele aszfalton, meg sehol.
Esztergályossal lett is csináltatva új és nagyobb fogaskerék, hogy tudjak vele közúton menni egyáltalán. Így ment normálisan utazóban 60-at, nyélgázon meg 75 körül, de az már rettenetes volt, nem is erőltettem, így Pécel és Pest között is nyugodtságos 60-nal gurultam át mindig. Előztek is mindig, de néztek is, hogy ez meg mi a szar...