Mondjuk ebben a helyzetben, amit linkeltél, nem értem, hogy mi szükség van a rendőrségre. Ha, ne adja Isten, az én fiammal történne ilyesmi, nem kellene felelősségre vonni a sofőrt, mert már nem tudna beszélni. Kicsit elrugaszkodtam, de értem miről beszélsz.
Valóban ez az ember érzése, csak az élet rendszeresen megcáfolja, nyilván te is naponta látsz ezt alátámasztó híreket. De nem akarok hittéríteni, nem vagyunk egyformák, ellenben a döntési szabadság meg a mienk.
Akkor utazz mindenhová repülővel.
Én vezetek, bízom magamban. Ha netán gond adódik, nagyobb eséllyel tudok tenni ellene mint odafent.
Nem vagyunk egyformák. Nincs tériszonyom, nem az tart vissza, de nagyon jó itt a szilárd talajon.
Leszámítva, hogy szembe, jobbról, balról tök ismeretlenek verhetnek telibe autóban ülve vagy a járdán álldogálva.
Bár sokat hígul állítólag, de a repülésben enyhén szólva magasabb a léc a "vezetőknek", mint közúton, és magasabb a léc a járművek műszaki állapotára vonatkozóan is, főleg kontrasztos, ha a magyar járműállomány korát, állapotát nézzük, nem mondjuk egy németet.
És a pontos szám nincs fejben, de emlékeim szerint 18 (de lehet, hogy 25) éves kor alatt a közlekedési baleset a legnagyobb valószínűségű halálok. És itt nem repülőszerencsétlenségre kell gondolni.
Én is tériszonyos vagyok, mindig kapaszkodok erősen még egy utasszállítón is bármi szokatlanabb szituban, de az eszem tudja, hogy a statisztika és a realitás erősen amellett szól, hogy ott sokkal, de sokkal nagyobb biztonságban vagyok, mint az autóban.
/rollingright.gif ":)")
/veryhappy.gif ":)")
/teleport.gif ":)")
