nekem nem ment.. annyi sor ment ami a komplett képernyőn kifért, és ott vége. Mondjuk akkor még fiatal voltam hozzá de azon tanultam , utána egyből lett c64 meg +4 is, meg XT és 286 tehát elég korán jutottam hozzá, és azt se tudtam hogy mit kezdjek vele.
Elég ügyes volt a memória menedzsmentje. Nem karakterenként tárolta a progit hanem binárisan. A képernyőt is mai szemmel nézve "furán" kezelte, nem is igen jöttem rá hogyan mert 40*25 karaktert tudott megjeleníteni (ami egyébként pont 1kB) és mégis volt hely a proginak is, a változóknak is, meg a képernyőn lévő cuccoknak is. Simán lehetett rajta grafikázni, mert volt benne negyedpont grafika amivel brutális 80x50 monokróm felbontása volt.
Én azon tanultam meg programozni.
10-15 évesen az volt A számítógép otthon.
Aztán megjött a családba egy C64 ami egy határtalan nagy memóriájú szerkezet volt ez után a masina után. Ráadásul ki lehetett menteni a programokat magnóra (nekünk csak az volt) nem füzetbe felírni.
Hmmm. Régi szép idők.
Elnézve néhány rettenetet ami a telefonomon van és alkalmazás névvel illetik, azok elkövetőit kellene ilyen gépen programoztatni pár évet akkor megtanulnák rendesen beosztani a memóriát...
Sajnos nincs már meg a szerkezet. Annyit használtuk, hogy tönkrement a New Line (mai Enter) gomb rajta...
arra a mai napig nem tudom hogy hogyan lehetett programot írni, illetve a "basic" miért volt benne mert minden teljsen esélytelen volt vele, kb 15 sor ment és vége lett a rendszernek.
Nekem Primo A32 volt először, csak pár évvel később lett C64. A Primo fekete-fehér volt, érintő gombokkal.. Nem volt hozzá kazettás egység, sima magnóval kellett progit beolvasni. 16 kByte RAM, ugyanennyi ROM:
/laugh12.gif ":)")
/veryhappy.gif ":)")
A mai napig megvan az összes kazival ![[SMIL:/smile1.gif]](images/smilies/smile1.gif "[SMIL:/smile1.gif]")
