Szerintem meg igenis köze van hozzá. Akkor is egészségtelen volt és most is az, csak száz éve jobban lemozogták és eleve kevesebbet ettek.
Ahogy ránkzúdult itt a jólét, az alapból egészségesebb "konyhán" élő európai népek között közel nem lett olyan mértékű a népbetegség az elhízás és az azokkal kapcsolatos szövődmények, mint nálunk. Ennek csak kisebb része a mozgásszegény életmód (amint már írtam is). Egyszerűen többet eszünk a rossz minőségű élelmiszerekből.
Ez nem csak milka csoki meg coca cola, mert az máshol is ugyan úgy van. Csak nem mindegy, hogy egy fél liter cukros kólát mondjuk egy olívaolajos tonhalsalátára iszol meg, vagy egy fél vödör, kacsazsíros töltöttkáposztára, amihez ettél három szelet fehér kenyeret.
Vagy mondjuk megnézel egy tipikus magyar vendégséget: leszakad az asztal...
Ha az ember csak bizonyos paramétereket emel ki, az könnyen téves következtetés levonására vezet; mindig érdemes szélesebb körben vizsgálni a jelenségeket.
Tipikus példája ennek (és témába is vág), hogy nagyapáink száz évig éltek, pedig csak szalonnát ettek meg kapáltak a földeken. Ez is egy díjnyertes baromság. Biztos volt egy nagyapánk, aki száz évig élt, mellette meg a falu nagy része kipusztult ötven éves korára. Ugyan úgy rákban meg egyebekben, csak akkor még nem jutottak hozzá olyan sokan és olyan mértékű egészségügyi ellátáshoz, diagnosztikához, mint manapság. "Hát tudod... régen fájt már neki a gyomra, aztán elvitte az ördög." Másrészt a sikersztorik szignifikánsan gyorsabban terjednek.
Alapvetően a probléma a mértéktelenség (régen ez megvolt, ezért ismerhettünk elhízott embereket) + a szar alapanyagok (pl. a rossz szénhidrátok), illetve még inkább e kettő keveréke.
És ennek bizony semmi köze a magyar konyhához.
