Ez az egész ebben a formában nem hivatalosan zajlik. Onnan kezdve, hogy telefonon értesítettek a helyzetről. Ez már eleve ritka, illetve nem is tudom, hogy szabályos-e.
Az elv: az ügyfelet nem értesítjük, hanem kész tények elé állítjuk. => Kimegy a szajré házhoz, ahol a postás közli, hogy kér még kp-ban a termék árának megfelelő összeget. Ekkora a paraszt megrökönyödik, és vagy kifizeti, vagy nem veszi át a terméket (amit később visszaküldenek a feladónak, vagy ellopják, vagy megsemmisítik, vagy akármi). A történet kb. itt szokott véget érni, szerintem senki nem ment még ilyen messzire hasonló ügyben, mint én.
Hivatalos útra egyelőre nem terelem, mert akkor a hatóság mozgástere is szűkebb. Igazából a vámos jóindulatán múlik, hogy hova engedi tarifálni ezt a két nyamvadt kereket. Még egy papírt várok, amivel talán sikerül meggyőzni, és el van felejtve.
Ha mindezt írásban teszem, hivatalosan, akkor leszűkülnek a lehetőségek az ügy gyors lezárására, és hónapokig tartó kínkeserves levelezés kezdődik.
Mi az a felderítési darabszám?
