Ezt, aki rendszeresen jár okmányirodába, (én is így hívom még mindig) az tudja, hogy mióta világ a világ, a sorszámokkal így megy.
Az állami dolgozó nem dolgozik egy perccel se többet mint a munkaideje. Persze mondjuk feleségem, amikor bejönnek hozzá a boltba ahol eladó, este 9-kor (addig van nyitvatartás) és fél 10-ig kell őket gyóntatni, akkor az nem számít, de az állami dolgozó külön állatfaj úgymond. Ez van.
De nem tudom régen jártál-e ilyen helyre, amikor még tényleg okmányiroda volt a neve, a városházáról vagy tanácsról ne is beszéljünk...
Ha még csak okmányiroda, akkor is, nálunk a 17. kerületben tudni kellett, hogy reggel nyitás előtt (!) legalább fél órával oda kellett menni és beállni a sorba, mert különben aznap EGYÁLTALÁN nem jutott neked sorszám, volt egy meghatározott adag és kész. 8-kor nyitottak, 9-fél 10 után már tuti nem kaptál sorszámot egyáltalán, tökmindegy volt meddig tartott az ügyfélfogadás.
Ehhez képest most működnek a dolgok és NEM a védelmükben mondom, persze, hogy így is szar a hozzáállás meg a működés, lenne még hova fejlődni, mert eleve úgy kéne meghatározni az ügyfélfogadást, hogy aki azon belül jön, az igenis kapjon kiszolgálást.
(Ez adott esetben sem lenne egy űrtechnika ugye, csak csöppet gondolkozni kéne. Nem 19-ig lenne ügyfélfogadás, hanem 18-ig kiírva és aki este 6-ig megérkezne, azt el tudnák intézni 19-ig és kész, 18 órától meg tényleg nem engednének be új érkezőket és ők sem lennének bent ugyanúgy este 7-nél tovább. Nem (lenne) bonyolult ez pedig.)
Nálunk is ez megy. Mármint én napközben voltam párszor, de ugyanez a munkamorál. Alig pár ember lézeng a sorára várva, majdnem az összes ablaknál ül ügyintéző, de a többségük ül és beszélget a másikkal. Még csak nem is nyomkodják a számítógépet. Múltkor is biztos volt negyed óra, amíg vártam a soromat és közben farkasszemet néztem azzal a kiscsajjal, akihez tudtam, hogy menni fogok. Már akkor beszélgetett, mikor odaértem. 15 percet váratott és közben rám-rám nézett, mert tudta ő is, hogy oda fogok menni. Aztán nagy kegyesen benyomta a sorszámomat és széles mosollyal kérdezte miben segíthet. De ez minden alkalommal így van, amikor bármilyen ügyet megyek intézni. Behívnak valakit, elintézik az ügyet és pofáznak negyed órát. majd megint behívnak valakit és megint pofázás. Mondjuk hálistennek kurva ritkán kell odamenni.
Érdekes sztori volt ma:
Ami a pozitív része: lányom sikeresen levizsgázott vezetésből, mindenből elsőre átment.
Ma mentünk az okmányirodába (tudom, hogy nem így hívják, de a Kormányablak nagyon hülyén hangzik).
19-ig volt ügyfélfogadás, 18:05-kor értünk oda. Parkolóban még mondtam is lányomnak, hogy biztató, hogy alig vannak a parkolóban.
Közli a biztonsági őr, hogy már nem adhat ki sorszámot. Kérdeztem, hogy ugyan miért, amikor 19-ig van ügyfélfogadási idő. Mondja: sokan vannak, nem fogunk sorra kerülni, neki azt mondta a főnöke, hogy nem adhat ki sorszámot. Mondom: nekem ki fogja kifizetni a benzinemet, meg az időmet, hogy feleslegesen idekocsikáztam? De csak mondja a magáét az őr, hogy ő nem tehet semmit. Közben elküldött egy másik ürgét is, aki utánunk jött, az kisebb hőbörgés mellett el is ment. Ilyet mond nekem az őr a várakozók füle hallatára, hogy küldjek haza két embert, hogy sorra kerülhessek (?!?!). Hát mégis miért nekem kellene bárkit is hazaküldenem, ha félfogadási időn belül odaértem.
Csak nem akar beengedni. Kérdeztem: mégis hogyan induljon el az ember ügyet intézni, ha 1 órával a zárás előtt már be sem engedik? Honnan találjam ki otthon indulás előtt, hogy még kaphatok-e sorszámot? Azt mondja telefonáljak oda indulás előtt! És ha amíg odaérek, érkezik elém 20 ember, akkor mi van?? Meg aztán marha könnyű őket elérni telefonon amúgy is... Meg közli velem, hogy menjek napközben. Mégis hogyan, ha én dolgozok, a lányom meg iskolában van? Nem viccből megyek akkor, amikor hosszabb a félfogadási idő, meg szerintem azért vannak ilyen hosszú napok, hogy az is tudjon ügyet intézni, aki dolgozik munkaidőben.
Csak nem akar sorszámot adni, mert neki azt mondta a főnök. Mondtam neki, hogy akkor legyen szíves hívja oda a főnököt. Odavezetett a főnökhöz (aki mellesleg ezt végighallgatta, mert ott ült az első ablaknál), elmondtam neki a bajomat, meg azt, hogy 18:05-kor nem akarnak sorszámot adni, amikor 19-ig van nyitva a hivatal.
Mondta az őrnek, hogy engedjen be, nagy nehezen kaptunk sorszámot. Megyünk fényképezkedni (még ekkor is csak kb. 18:15 volt), az is mondja nekünk, hogy gondoljuk, hogy még sorra fogunk kerülni? Mondom, hogy nagyon remélem.
Bemegyünk a váróba, ahol alig volt valaki (!!!), kb. 5-en várakoztak. Mondtam is a lányomnak, hogy ez az a sok ember, aki miatt nem akartak beengedni. Pörögtek a sorszámok, pár perc múlva már csak mi voltunk a váróban. Kb. 18:30-kor már be is hívtak minket, 18:45-kor úgy álltunk fel az ablaktól, hogy elintéztük a digitális állampolgárságot is a lassú szerverrel, és még voltak kérdéseink, de már azokat is megválaszolta az ügyintéző (aki egyébként nagyon kedves volt, és mondta, hogy nem kell sietnünk, mert még van negyed óra a nyitvatartásból).
Direkt néztük az órát, 19 órakor, amikor zártak volna, már bőven úton voltunk hazafele.
Persze a fél banda már lépett le fél 7 körül, gondolom ezért nem akartak minket sem beengedni, hogy leléphessenek korábban.
Ha hagyom magam, simán elzavartak volna (ahogy az utánunk érkezőt el is küldték, pedig még ő is simán elintézhette volna az ügyét).
A vicc az egészben, hogy szerintem ilyen gyorsan soha nem kerültem még ott sorra. Ha kihagyták volna ezt a cirkuszt, valószínűleg még korábban végeztünk volna, de így is bőven zárás előtt végeztünk.
Röhej, hogyan állnak az emberhez, mintha mi szórakozni járnánk oda ügyet intézni.
