2015 nyarán voltam Isztambulban egy hetet, finoman szólva is felemás, de a végén negatív szájízzel jöttem haza. Ez a duma, hogy "kelet meg nyugat találkozása" nettó bullshit, full kelet, egy iszlám ország az összes vele járó jellemzővel. A város veszett nagy, a kiemelt látnivalóknál giga tömeg (ottlétem után robbantottak a Kék mecsetnél, erről később), megvan az egyedi hangulata kis utcákban kígyózó villamostól a bazárokig meg hát a tenger ugye, de végig volt valami nyugtalanító érzésem. Alapból mindenki IS le akart húzni, klasszik trükk volt, hogy egy faszi mellettem ejtett le valamit, mire lehajoltam segíteni már a cipőmet pucolta. A taxisok igazi gennyládák, 4000%-os rátával akarnak lehúzni.
Gondosan ügyeltem arra, hogy csapból, nyilvános kútból ne igyak, csak palackozott víz, kézmosás minden előtt, közben, után is, s bár alapból jók az ételek, finomak a teák, olyan cifra fosás jött rám a hazaérkezésem utáni napon, hogy napokat kellett a János-kórházban feküdnöm utána a kiszáradás veszélye miatt. -__-
Közbiztonság. Nem kevés országban fordultam meg eddig, de Törökországban éreztem először (és azóta sem sehol), hogy nem érzem magam biztonságban. Hiába a sok civil zsernyák, ahogy lejjebb írták, volt valami nyugtalanító a levegőben. Ez sajna nem sokra rá a robbantással beigazolódott.
Doha pl. meg keményebb vallási téren, de ott nem érezni ezt. Oda csak nővel ne menj az utcára napközben, mert kisebb tömeg gyűlik köréd.