Ez olyan, hogy akárhányszor elutaznék még Japánba, de ott élni.....SOHA. Nem kevésszer utaztam ki és akármennyi lehetőségem is lesz meglépem, de maradok a gájdzsin szinten. Felmerült mikor szingli voltam, de utánajártam és felejtős.
Jó barátom 10 éve dolgozik kint szakácsként, bizonyított a szakmájában, neve van, egyedül visz egy éttermet de ott szopatják, ahol tudják.
Az ugye megvan, hogy egy be nem fizetett parkolási bírság vagy sima gyorshajtás, nem kijelölt helyen való dohányzás miatt is kiutasíthatnak az országból? Hiába dolgozol ott X éve meg megszereztél minden papírt, nyelvvizsgát.......
Barátságok......2 emberrel is jó kapcsolatom volt a korábbi években, akárhányszor kimentem lógtam velük, ami ugye egészen hihetetlen ahhoz képest, hogy ők mereven elzárkóznak minden nyitástól, cimbizéstől, akár párbeszédtől vagy kapcsolatfelvételtől. (Az erre vonatkozó etikett egy külön írást is megérne). Éveken át taliztunk, kajáltunk, volt, hogy elvittek Daikokura, Tatsumiba, vidékre, stb. Úgy hidd ell, hogy egyik napról a másikra tűntek el és nem válaszoltak semmilyen megkeresésre. Ilyenkor persze egyből önvizsgálat, hogy mit baszhattam el, aztán jöttek a kinti NEM japán ismerősök hasonló példái és el kellett fogadnom, hogy náluk ez normális. Párkapcsolatba n is! Kinti barátom másfél évig járt egy japán csajjal, egyik napról a másikra tűnt el.
A vidék picit más, ott nincs agyonszabályzás, nincs az állandó nyomás, élhetőbb, lazább, szerethetőbb, szóba állnak veled, érdeklődnek, nem ülnek el mellőled a metrón, mint Tokióban. :-)
Nagaszakiban még helyi arcokkal is zenéltem egy blues kocsmában, ez Tokióban lehetetlen lett volna.
Csak a személyes tapasztalatomat/élményemet/véleményemet tudom leírni, családi érintettséggel együtt. Legyenek itt a példák a "negatívumokra":
Ha élet, akkor az azt jelenti, hogy nem csak ott laksz, de ott is dolgozol, ott is veszed igénybe a szolgáltatásokat, pl. egészségügy, és ott szeretnél szociális életet is élni.
Az egy teljesen kapitalista világ, persze nálunk is kapitalizmus van, de az ott egy másik szint. Ha valami nem megy jól a cégnek, akinél alkalmazott vagy, simán kipenderítenek. Nem beszélve arról, hogy alapból nagyobb a munkanyomás, és kevesebb a szabadidő, legalábbis fizetett szabadság sok helyen csak 2 hét. Ha nem dolgozol, akkor az extra egészségbiztosításodat sem fizeti senki, tehát maximum minimum szinten látnak el, vagy fizetned kell. Ha dolgozol, és kialkudtál egy jó szerződést, akkor lehet, hogy ki tudsz alkudni egy jó kis egészségbiztosítást magadnak és a családodnak, de ez talán mégjobban függővé tesz a munkahelyeden. Ha szar eü biztosításod van, akkor meg simán azt mondják, hogy ez a vizsgálat/rosszabb esetben beavatkozás ennyi és ennyi ezer/tíz/százezer dollár lesz. Vagy úgy csinálsz, mint sok Amcsi, hogy akkor elutazik olcsóbb országba műtétekre (pl. Magyarország, vagy India, vagy Mexikó, vagy akármi). Ha saját vállalkozásod van, akkor benne van, hogy valamit rosszul csinálsz, akkor feljelentenek, nem biztos, hogy úgy megúszod, mint itthon. Továbbá az ügyfél ott tényleg az első, ennek minden előnyével és hátrányával. Az "ügyfélnek mindig igaza van", és ezt rendesen gyakorolják is az amerikaiak.
Az EÜ rendszer az egyik legfejlettebb a világon, de csak akkor, ha van rá pénzed. Ha nincs pénzed, vagy jó biztosításod, akkor beszoptad.
Szociális élet szempontjából elveszíted az itthoni barátaidat, ott pedig sok esetben a barátságok nem ugyanazt jelentik, mint itthon. Próbáld elmagyarázni egy amerikainak, hogy a "friend" szónak nálunk mennyi szintje van, mert pl. téged ismerlek, találkoztunk már 2x, így egy ismerősöm vagy, de havernak azért nem neveznélek, mert ahhoz több kell, barátomnak meg főleg nem mondanálak, hiszen az pedig egy teljesen másik szint, hogy valakit a barátomnak nevezzek. Nekünk erre 3 szavunk is van, náluk akár már friend lennél ismerősként is. Nem azt mondom, hogy ne lehetne kialakítani barátságokat, de az elsőre szociálisan nagyon nyitottnak tűnő és barátkozó nép, hiszen rádköszön a parkolóban, és megdícséri az autódat, de közben sok esetben a barátokat sem köti semmi vagy sok dolog egymáshoz. Simán elköltöznek országon belül ha a munka úgy kívánja, aztán kereshetsz újabb barátot.
Nameg ugye a szabad fegyverviselés, aminek valójában nem csak hátránya van, de én inkább hátrárnynak látom, mint előnynek.
Szóval nagyon sokrétű lehet, hogy valaki miért akar vagy nem akar odamenjen élni.
Tegnap hallgattam egy podcast-et, s a Vályi Pista arról mesélt, h milyen jó buli az Usa-ban forgatni, stb, de hogy lakni nem lakna ott.. Miért nem (mindenkitől kérdezem, aki járt már arra)? Anno amikor elmentem DK Ázsiába (Thaiföld, Kambodzsa), anyám tök tojt attól, h megtetszik, s ott akarok majd lakni. Tetszett, de nem laknék ott, rohadt meleg van, s nagyon más világ, nem tudnám-akarnám megszokni. A Riviérát már inkább, vagy a Cinque Terre-t.. :-)
![[SMIL:/szetvert.gif]](images/smilies/szetvert.gif "[SMIL:/szetvert.gif]")
