Nekem is alapvetően a régi motrok jönnek be, a VTR SP2 az örök favorit, az utolsó fogaskerekes Superbike-ja Hondáéknak. Ha durván sok pénzem lenne, akkor az SP1/SP2 mellett állna egy RC30, RC45 is, esetleg egy NR750 csakhogy teljes legyen a repertoár. Én is eljátszottam tavaly a gondolattal hogy beújítok egy 800Fi-t, mert egyszerűen zseniális ez a motor. A hangját imádom, 4db VFR-em volt, a fogaskerekes szériából az RC24-en kívül mindegyik. Hátulra RC36/1 felnit tennék, mert az egy műremek, sokkal csinosabb lenne tőle a gép. Leszedném róla azokat a béna indexeket és valahogy ráhekkelném az XX visszapillantóját (sajna nem ugyanaz a furat távolság) és a kipuffot átteném a bal oldalra, vagy maradna jobb oldalt, de az ülés mellé felhúzva, hogy jobban érvényesüljön a felni szépsége:
A szívem ezt mondja hogy legyen még egy VFR, amit már örökre megtartanék, ha olyan országban élnék ahol (szinte) hibátlanok az utak akkor ez nem is volna kérdés. Az eszem azt mondja vegyek inkább valami újabb kiadású és hosszabb rugóúttal rendelkező motort, ami bírja ezeket a rissz-rossz utakat. Sajna a 2010 után gyártott motorok már nem azok a golyóálló gépezetek mint 25 évvel ezelőtt, az euro normák meg a költséghatékonyság elkaszálta a legendás típusokat. Talán most a Yamahának van a legszélesebb palettája, és ők gyártják a japánok közül a legjobb minőséget jelenleg, Hondáék modellválasztékban és minőségben is eléggé lecsúsztak, Kawából, Suzukiból nem nagyon van ami nagyon megdobogtatná a szívemet.
Abból látom, h öregszem, h leginkább az ilyen korú járművek tetszenek mindenből.. vhogy huszonéves koromban ezek bevésődtek, s amelyik későbbi, már nem tetszik. :-)
