Többször felmerült, hogy most már össze kéne írnom az eddig történt sztorikat, de úgy gondolom, ezzel még várok. Pedig lenne mit. :-) Kezdve a földrengéstől Nagasakiban, vagy hogy beugrottam egy szám erejéig egy helyi blues zenekar koncertjén dobolni.
Az első utamon Snoop Doggal és a sleppjével utaztam Bécsbe, meg vagy 50 kiló fűvel a fedélzeten.
Aztán volt, hogy Neymar nekem ütközött a vámvizsgálaton (első képen ő az eset után) és volt, hogy Sir Eric Clapton ült le elém a reptéren.
Követem FB-n az autós oldaladat, de ez a mindenre kiterjedő helyszíni beszámoló egészen lebilincselő.
Szintén FB-n követem a Heletiből Hongkongba utazóblogot, lehet ismered Te is. A fiatalember nagyszerűen mutatja be az utazásai állomásait ételektől kezdve, járművek, szokások, városkép, történelem minden-minden-minden. Rendkívül szórakoztató.
Hasonló lelkesedéssel szoktam olvasni a Te beszámolóidat is, de sajnos csak ritkán. Pedig biztos vagyok benne, hogy ezernyi képed van Japánról és ezernyi történetet tudnál mesélni. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez idő és az senkinek nincs.
![[SMIL:/smile1.gif]](images/smilies/smile1.gif "[SMIL:/smile1.gif]")
