kicsiben (100-200 elem, vagy az építéshez szükséges kinyitott számozott zacskó...) tényleg lehet varázsa annak, hogy egy-két elbújt kockát releváció szerűen megtalálsz és az fantasztikusan oldja annak a frusztrációját, hogy nem találom már 5 perce "nem lehetek ennyire vak"...
de nagyban egyáltalán nem, sőt...
mert az élmény nem a kockakeresésből jön, hanem az "alkotás" varázsából, hogy a semmiből kézi munkával alkotsz valamit...
aminek formája, kiterjedése van, esetleg mozog működik itt-ott...
plusz kell hozzá az a szellemi és fizikai koncentráció amivel összeáll az egész...
ez egy nagyon ősi tudatalatti drive, aminek a kielégítése örömérzetet ad...
de amikor előtted van szortírozás nélkül 5-6-7000 (vagy még több) elem ott már nem vicces 10-15-20 percet keresni egy elemet, mert akkor a keresés frusztrációja messze elnyomja az építés élményét...
nyilván erre a legó is rájött már jó régen, nem véletlenül kapsz a nagyobb szettekben számozott zacskókat az építés sorrendjének megfelelően...kvázi elő szortírozva...
ha van rajta felületi karc, akkor egy kis fogkrémmel és sminkvattával vizesen fel lehet polírozni...
kis gyakorlással szebb lesz mint a gyári új elem...
Én sem vagyok ekkora fanatikus. Ráadásul én főleg használt elemekből fogok építeni, sőt van köztük néhány besárgult is. Így egy-két karctól én sem fogok bepánikolni.
De van abban valami, hogy ilyen elemszámnál (15 000 db) hasznos lehet valami szortírozás. Csak akkor már keresgélhetek az építéshez is ezzel az erővel.
Egyelőre nekem még be kellene szereznem a hiányzó elemeket. Még majdnem 5000 elem hiányzik, ami nagyon nem kevés.
Közben egy ilyet hozott nekem a Jézuska, ezt már összeraktam.
ismét egy remek példa, hogyan baszd el a játék élményt.
mit sem ér a legózás elemkeresés nélkül.
mondjuk már fontolgattam harakirit, mert az egyik kocka elem nem volt fényes, kissé megkopott és volt rajta egy 1,5mm hosszú karc is.